Egyensúlyozás

    Hárompont módszer

    Egysíkú egyensúlyozás

    Kétsíkú egyensúlyozás

    Meddig egyensúlyozzunk?

    

    

    

 

 

Fõoldal

Szucs András

A maradó kiegyensúlyozatlanság.

 

 

Alapelv:       tökéletesen kiegyensúlyozott forgórész nincs – de ez nem is lehet cél.

 

Meg kell hát határozni azt az ésszeru kiegyensúlyozatlansági határt, ami alá nyugodtan egyensúlyozhatunk - ha kedvünk tartja, vagy nagyon benne vagyunk a munkában...-, de e fölött nem engedhetjük a gépet maradéktalanul üzembe állni.

 

 

Helyszíni egyensúlyozásnál viszonylag egyszeru a dolog, ha a gép csapágyrezgései teljesítik az elvárt (szabványban rögzített, gyártó által eloírt) értéket, akkor had menjen! A maradó kiegyensúlyozatlanság mértékével meg foglalkozzon, aki akar. (Aki mégis akar, annak útmutató a késobbiekben.)

 

Padi egyensúlyozás során szintén nincs gond, ha a kijelzo megadja a maradó kiegyensúlyozatlanság mértékét, és a határ is adott. Ez így együtt sajnos a legritkább esetben adott. Ismerkedünk meg tehát a maradó kiegyensúlyozatlanság fogalmával.

 

 

 

A maradó fajlagos kiegyensúlyozatlanság dimenziója:

 

   

 

azaz, az excentricitás mértéke, illetve az egységnyi (forgórész)tömegre eso kiegyensúlyozatlanság szorozva a hozzá tartozó sugárral. Felmerül a kérdés, hogy lehetséges a krumplit összehasonlítani kapával, a két dimenzió hogy jelölheti ugyan azt a dolgot? Van közük egymáshoz, íme:

 

 

Az könnyen belátható, hogy az m tömegnek az r sugáron forgás közben kifejtett erohatása megegyezik a M tömegnek a e sugáron kifejtett erohatásával, azaz

 

     

 

A forgórész tömegét viszont inkább kg-ban, míg az excentricitást inkább µm-ben szokás megadni, tehát kicsit átrendezve:

 

      azaz  

 

Az eredeti egyenletbol az e értékét kifejezve:

 

            

 

 

A maradó kiegyensúlyozatlanság meghatározásával és mértékével merev forgórészekre vonatkozóan az ISO 1940 szabvány foglalkozik (Manapság már az ISO 11342 mely magában foglalja a rugalmas forgórészeket is, de a merev forgórészekre az ISO 1940 ajánlásait vette át.)

 

Az ISO 1940 szabvány a gépeket különbözo osztályokba sorolja. Az osztályba sorolás alapja a forgástest tömegközéppontja eltolódásának (e         excentricitás) kerületi sebessége.

 

 

Kiegyensú-

lyozottsági

osztály

Forgórész típusok (általános példák)

G1600

Stabil, forgattyús hajtómuvek, mereven szerelt kétütemu motorok forgattyús tengelye, hajtásai.

G630

Mereven szerelt nagy négyütemu motorok forgattyús tengelyeinek hajtásai.

Rugalmasan alapozott hajó-dieselmotorok

G250

Mereven szerelt, gyors, négyhengeres dieselmotorok forgattyús tengelyei, hajtásai

G100

Stabil forgattyús hajtómuvek, gyorsan forgó hat- vagy többhengeres dieselmotorok forgattyús tengelyei, hajtásai, komplett motorok autókhoz, teherautókhoz, diesel-mozdonyokhoz.

G40

Autóalkatrészek, keréktárcsák, hajtótengelyek. Többhengeres, négyütemu, rugalmasan szerelt gyors motorok.

G16

Csuklós tengelyek különleges követelményekkel, törogépek és mezogazdasági gépek alkatrészei, személy- és tehergépkocsi motorok forgattyús hajtómuveinek egyes részei. Hat- vagy többhengeres motorok forgattyús tengelyei speciális követelmények mellett.

G6.3

Feldolgozó üzemi gépek részei: centrifugadobok, papíripari gépek görgoi, ventilátorok, összeszerelt repülogép-gázturbina forgórészei, szivattyú-járókerekek, gép és szerszámgépek alkatrészei, általános villanymotorok forgórészei, speciális követelmények szerinti motorok egyedi alkotóelemei.

G2.5

Sugárhajtómuvek forgórészei, gáz- és gozturbinák (beleértve a tengerészeti foturbinákat is), merev turbógenerátorok, forgórészek, turbókompresszorok, szerszámgépek hajtómuvei, speciális követelményekkel rendelkezo közepes és nagy villamos armatúrák, kis motorok forgórészei, turbina meghajtású szivattyúk.

G1

Magnetofon és lemezjátszó hajtásai, köszörugép-hajtómuvek, speciális követelményekkel rendelkezo kis villamos armatúrák.

G0.4

Precíziós köszörugépek forgórészei, tengelyei és tárcsái, pörgettyuk (giroszkópok).

 

 

 

 

Tehát, pl. egy G2,5 osztályba sorolt 1500 1/perc fordulatú, 600 kg tömegu forgórész esetén, ahol az egyensúlyozást 300 mm sugáron végezzük:

 

     

       

 

A fentiek alapján az egyensúlyozás akkor van „kész”, ha felteendo tömeg kisebb mint:

 

 

Tehát, ha az egyensúlyozás folyamán eljutottunk addig, hogy a felteendo súly kisebb mint 31,8 g, akkor a forgórész maradó kiegyensúlyozatlansága már megfelel az eloírásnak. (Természetesen jobb lehet!)

 

A számítás muködik visszafelé is, a maradó kiegyensúlyozatlanságból kiszámítható az elért pontossági osztály.

 

A fenti példából kiindulva, az egyensúlyozást akkor hagytuk abba, amikor már csak 12 grammot kellett volna feltenni (vagy levenni) a forgórészre. Ez esetben a maradó fajlagos kiegyensúlyozatlanság:

 

 

Ebbol a kerületi sebesség:

 

 

A forgórész egyensúlyállapota ez esetben egy osztállyal jobb lett, nem a G2,5-be, hanem a G1,0-be tartozik.

 

 

Természetesen ugyanez lejátszható helyszíni egyensúlyozás során is, ha megtudakoljuk az egyensúlyozott forgórész tömegét, ismerjük a felrakott (levett) súlyok helyét (sugarát) és tudjuk (mert kiszámoltuk!) az utolsó pörgetés után már fel nem rakott (le nem vett) súly nagyságát.

 

 

Fontos!

 

-       Két síkban történo egyensúlyozás esetén a maradó kiegyensúlyozatlanság egyik oldalon sem lépheti át az eloírt érték felét (szimmetrikus forgórész esetén), és visszaszámoláskor a magasabb érték duplája a mérvadó.

 

-       A fentiek merev forgórészekre vonatkoznak, a kritikus felett üzemelo gépekre az ISO 11342 ad irányelveket.

 

 

 

 

 

A lap publikálása engedélyköteles!